Pille neked

Változz és változtass velünk!



Pálfordulás - cukkinifőzelék

-Szia! Gyere be hozzám valamelyik nap, annyi cucc van a kertben, adok neked pár fej salátát!
-Gyere, itt van, raktam mellé egy kis cukkinit is.
...
Szia Timuskám,  hoztuk a tojást, meg egy kis cukkinit is, tudod, annyi van...
...
-Na, tessék itt van a málna, neked szedtem, de ezt még ma eltegyed!... Egy kis cukkinit is vigyél!

(lábjegyzet: egy kis cukkini = két 70 dekás jószág.)

A vége felé már erélyesen felléptem a cukkiniinvázió ellen. Mert hiába nincs vele bajom, de kiderült, hogy két fős háztartásunkból csak én szeretem - ez pedig elég nehézkessé teszi a menü megtervezését. Persze először fogadkoztam, na majd én megmutatom - aztán visszapattantam a kínai nagy falról. A fokhagymás-joghurtos sült cukkinis saláta érintetlen maradt - pontosabban csak én érintettem.  A rakott, csőben sült változatoktól elkezdtem félni - mi van ha ki kell dobni a drága húst? A zöld gurigák meg csak gyűltek a hűtőben. Mit csináljak? Közben belebotlottam Fűszeres Eszter írásába, ahol próbálja bizonygatni a tökofóboknak, hogy a tökfőzelék egyáltalán nem ördögtől való, lám a külföldiek is zabálták. Ezen elgondolkoztam. Már egy ideje nem kerülöm el nagy ívben az étkezőasztalt, ha tök van rajta - ez is az öregedés tipikus jele. Levetkőzzük a gyermekkori szokásokat, rájövünk, hogy ami ellen bőszen tiltakoztunk anno, az végülis 90 %-ban ehető...  Szóval nem kerültem, de nem is kerestem. De az írás elgondolkoztatott, és felvettem a tökfőzeléket a megfőzendők listájára. S mivel pedig a cukkini is tök, hát eljött az idő - ha valaki tíz évvel ezelőtt a jövőből visszaugorva megmutatja nekem ezt a bejegyzést, hát az fényesen bizonyította volna nekem a jövőjárás hiteltelenségét.
A terv megszületett, de belevágni még nem mertem. Végül, amikor a múlt szombaton kánikulai ruházatért jártuk a várost, szóba került az ebéd kérdése, pontosabban, hogy üljünk-e be valahova, vagy menjünk haza és főzzek. Mert ugye Forma1 is lesz ám. De mi lesz az ebéd, ha én főzök? Kiböktem: hát cukkinifőzelék! -Na az nem kell!  Nem is baj, úgyis jó csípős halászlé járt az agyamban, árnyas teraszon puha kenyérrel, mosogatás nélkül. Bár ha főzelékezni kell, az sem probléma- igazi nyer-nyer játszmám volt. Így hát jól szórakozva,  egész délelőtt a szörnyen hangzó cukkinifőzelékkel vegzáltam Zs-t. Hogy de hát az is tök, és úgy tudom, hogy a tökfőzelékkel nincs baja, és különben is - kissé komikusan hangzott vásárolgatás közben, de akkor is - szóval különben is, mindent meg kell enni, mindent el kell használni. De hát mi a francnak vettem ilyet? Nem vettem, kaptam! Kész, ez volt a tromf. Végül mérgesen rákontrázott: -tudod mit, akkor főzd meg! -én pedig úgy tettem, ahogy mondta.
 
Van hepiend? Részben. A főzelék szerintem isteni lett - meredeken hangzik, de ez az igazság. Zs is megette, sőt szedett belőle másodszor is, de végül a következő ítélet született - Jó ez. Csak én nem szeretem. Nesze semmi fogd meg jól. 
Ha ő nem is, én megvilágosodtam. És le kell írnom, akár mások okulására is:  s z e r e t e m  a  t ö k f ő z e l é k e t. Meg a cukkinit is. Hiszen az is tök, nem?
 
ui.: Most, hogy magamnak megfőztem másodszorra is - még mindig túl sok a cukkini -  kiskanállal nyalakodok a számítógép mellett, és csodálkozom: mennyire jó... De vajon mi lehet az oka, hogy mégis az egyik legmagasabb elutasítottsági mutatókkal rendelkező étel? Hosszas gondolkodás után arra jutottam, hogy a tök utálata talán egyszerű városi legenda, amit az oviban a kisgyerekek adnak egymásnak szájról-szájra, és sikeresen emelik be a szocializáció során a követett viselkedésminták közé - egyszerűen nem trendi. Mondjuk lehet, hogy ebben a békebeli menzáknak is van némi szerepük...  Így vagy úgy: felnőttem, rájöttem, hogy finom, próbáljátok ki ti is! Inspirációnak Fűszeres Eszter és Stahl Judit receptjei szolgáltak.
 
Hozzávalók 2-3 adaghoz:
 
1 szép zsenge, kb. 80 dekás cukkini - lehet kicsit kisebb, kicsit nagyobb is.
1 kis fej vöröshagyma
1 evőkanál vaj
1 kis csokor friss kapor (esetleg szezonon kívül egy evőkanál szárított kapor)
 tejföl és tejszín keveréke, összesen kb. 3 dl - ideális esetben fele-fele arányban
1 púpos evőkanál étkezési keményítő
fél citrom leve (de lehet ecettel is savanyítani)
só, bors
 
A cukkini végeit vágd le, hámozd meg, durva reszelőn gyaluld le. Ugyanott a hagymát is. Egy kis-közepes lábasban olvaszd meg a vajat, dobd rá a hagymát, pici sóval dinszteld 1-2 percig, majd add hozzá a cukkinit is. Facsard bele a citromlevet, gyengén sózd meg, borsozd meg egy nagyon kicsit, keverd össze és fedd le. Kb. 10 perc alatt átpárolódik, közben egyszer megkeverheted. Ez idő alatt csak annyi a dolgod, hogy a kaprot apróra vágod, a tejfölt és tejszínt pedig összekevered a keményítővel. Ha puha a reszelék, öntsd rá a habarást és a kaprot, keverd át alaposan. Amint újra forr, már látni is fogod,  hogy kicsit besűrűsödik. Nem kell, nem is szabad forralni sokáig, kóstold meg, ízesítsd után ha szükséges, és ha nincs poríze, már el is zárhatod. Magában, kihűlve is nagyon finom. Kedvenc körete szerintem a fasírt vagy valamilyen húsgolyó, de pirított sonkakockákkal is finom.
 
Timus bejegyzéseiből szemezgetünk (http://inyencblogger.blogspot.co.uk/) és várjuk a további finomságokat tőle!

Küldetésünk

Hiszünk abban, hogy a boldogságodért Te vagy a felelős és tenned kell érte. Dolgozz azért, hogy elégedett lehess magaddal, kényeztesd magad, fordíts időt  azokra a dolgokra, amiket élvezettel végzel!

Változz és változtass velünk!

~ Pille

Kapcsolat

Kérdéseddel, észrevételeddel kérjük írj nekünk!

Ügyfélszolgálatunkat itt érheted el.

Hétköznap 9-16 óráig hívd a 70/9420119 telefonszámot.